A blogot többet között azért írom, hogy inspiráljak másokat és segítsek más duci nőnek vagy férfinak.
Itt köszönöm meg Varga Mária tanárnőmnek a biztatást és az ötletet 😀
Amit itt az elején leírok, mert nagyon fontos. Nem számít más mit gondol…
Magadért küzdj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én mikor kb. -15 kg-nál jártam elmentünk rokonokhoz.
Én vittem magammal a kis mérlegem, hogy tudjam pontosan mennyit is eszem.
Mikor az ” illető ” meglátta elnevette magát.
Te leméred a gulyás levest???????
Minek?
Mondom igen lemérem, és azért mert így tudom mennyit ettem, és így tudom a napi kalória mennyiségemet tartani.
Borzasztóan rosszul esett üvölteni tudtam volna. Kinevetett, de miért?
Miért nem tiszteli a kitartásom?????????
Aztán rájöttem, hogy pont letojom mit mond. Én tudom miért teszem és ez a legfontosabb.
Egyszer pl. az egyik ismerősömmel beszélgettem és a fogyásról a súlyról volt éppen szó. És elmondta, hogy milyen gáz és szégyen ha pl. egy nő kövérebb a férjnénél…. ezek a szavak belém vésődtek. És nem azért mert bántottak a szavai mert Ő mondta, hanem mert tudtam, hogy többek között arra céloz, hogy mennyire kövér vagyok.
És igaza van!!!
Ilyenkor tudtam, hogy változtatnom kell, tudtam, hogy én nem az a nő vagyok aki kövéren is boldog tud lenni.
Mert én akkor nem duci voltam, hanem kövér. És ezzel nem bántani akarok senkit aki most is ezzel szenved hanem felnyitni a szemét ha változtatni akar. Azt is tiszteletbe tartom ha valakinek jó a kövérség, hiszen nem vagyunk egyformák.
Viszont úgy gondolom, hogy van különbség a molettség és a kövérség között.
Én kövér voltam…. szégyenlem kimondani, de amíg TE sem mondod ki nem fogsz előre lépni….
Folyt köv.
